A vegetarianizmustól a vegán életszemléletig

Mi a különbség a vegetáriánus és a vegán táplálkozás között? Van-e lényegi különbség? Két teljesen különböző dologról van-e szó?

A vegetáriánusok és a vegánok megegyeznek abban, hogy nem esznek húsféléket, beleértve mindenfajta, szárnyast, halat, tengeri állatot, húskészítményeket. Ugyanakkor a vegetarianizmus egyes irányzatai megengedik a tojás vagy a tejtermékek használatát. A vegánok nem fogyasztanak semmilyen állati eredetű ételt, beleértve például a mézet sem.

A vegetáriánusok többnyire egészségügyi vagy vallási okból választják étrendjüket, míg a vegán gyakran etikai megfontolásból, az állatok iránt érzett együttérzés miatt vagy mert úgy vélik, hogy az állatokat ugyanolyan jog illeti meg az élethez, mint az embereket, és az emberiség nem tehetné meg, hogy kizsákmányolja az állatokat.

A fenti okok miatt a vegetáriánusok, az étrenden kívül, többnyire nem fordítanak figyelmet az egyéb állati alapanyagból készült tárgyra, vagy más az állatokat negatívan érintő folyamatra. A vegánok azonban elutasítanak minden olyan dolgot, ami az állatokra nézve hátrányos vagy szenvedést okozó. Ilyenek az állati anyagból készült ruházat, cipők, háztartási- és kozmetikai szerek. Illetve tiltakoznak az állatok fogságban tartása, kihasználása, így az állatkísérletek, az állatokat alkalmazó cirkuszok, illetve az állatkertek ellen is. Ugyanakkor támogatják az állatok óvását, megmentését olyan esetben, ha egy állat segítségre szorul, – például menhelyeken lévő állatok magukhoz vétele – vagy vágásra szánt állatok megmentése.

Egy vegetáriánus lehet, hogy szereti az állatokat, ugyanakkor egy vegán számára érthetetlen, hogy ha szereti az állatokat, akkor miért nem tiltakozik a fenti folyamatok és az állatoknak rendkívüli szenvedéseket okozó tej-, illetve tojásipar ellen.

E különbségek miatt sokan, különösen a vegánok, igyekeznek éles határ húzni a vegetáriánus étrend és a vegán életvitel között. Orvosi szempontból is adódnak különbségek. Bizonyos anyagok, amik többnyire a húsfélékből jutnak az átlag fogyasztó szervezetébe, a vegetáriánusok esetében a tejtermékek és a tojás révén általában rendelkezésre állnak. A vegánoknak viszont a szervezet számára szükséges anyagokat közül néhányat- például B12 vitamin – táplálékkiegészítőkkel pótolni érdemes. Ugyanakkor a vegánok mentesülnek a két erőteljesen allergénnek mondható élelmi összetevő, a tejtermékek és a tojás egészségkárosító hatásai alól.

A vegetarianizmus esetében megkülönböztetnek változatokat, attól függően, hogy az adott étrend mit enged meg követője számára. Ha az illető tojást és tejterméket is fogyaszt, azt ovo-lakto-vegetáriánusnak nevezzük. Ha tojást nem, de tejterméket fogyaszt, akkor lakto-vegetáriánusnak hívjuk. Egyesek megkülönböztetnek más kategóriákat és azokat a vegetáriánus étrendhez sorolják. A peszketáriánusok a növények, tojás és tejtermékek mellett halakat és más tengeri lényeket is fogyasztanak. A szemivegetáriánusok vagy flexitáriánusok alapvetően növényeket fogyasztanak, de a tejtermékek és a tojás is szerepelhetnek étrendjükben, ugyanakkor adott alkalmakkor szárnyasokat és vörös húst is fogyasztanak. Nemrégiben jelent meg a redukcitáriánus étrend fogalma. Ők fokozatosan csökkentik a fogyasztott hús arányát és növelik a növényi alapanyagok mennyiségét. Ez utóbbi változatokat valójában nem is tekinthetjük igazán vegetáriánusnak. A teljesen vegetáriánus étrend követői, vagy ahogy mások néha nevezik őket, a „szigorú vegetáriánusok” egyáltalán nem fogyasztanak állati eredetű ételeket, beleértve a tejtermékeket és a tojást sem.

Röviden, a vegetáriánus étrendnek számos válfaja lehetséges attól függően, hogy mennyire hagyják el benne az állati eredetű anyagokat. Fokozatokat alkotnak a vegyes étrendtől a teljesen növényi étrendig.

A vegán életmódnak is több változatát különböztetik meg. De azokban nem annyira az egymáshoz való fokozatokon van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen megfontolásból döntött úgy az ember, hogy vegán lesz, tehát a motiváció jelenti a különbséget. Az egészségügyi vegán elsősorban a hangsúlyozottan létező és valós egészségügyi érvek miatt lesz vegán, ami étrendjében megfeleltethető a teljesen vegetáriánus étrendnek. A gazdasági vegán főként azért lesz vegán, mert felismeri, hogy az állattartás és az állatok kihasználására épülő gazdasági berendezkedés rendkívüli pazarló, pénzügyi szempontból egyáltalán nem éri meg és az emberi civilizáció fejlődésének egyik legnagyobb kerékkötője.

Az ökológiai vegán a Föld, a természet és a környezet védelme miatt dönt úgy, hogy elhagy minden állati eredetű anyagot mert felismerte, hogy az állattenyésztés a jelenlegi ipari méretekben teljességgel természetellenes és káros a Földre, így az egész emberiségre nézve is.

Az etikai vegán az állatokkal való együttérzéstől hajtva hagy el minden állati eredetű dolgot. Sokan ez utóbbi változatot tartják a „leginkább vegánnak”, mert ez a hozzáállás garantálja, hogy ne csak ne fogyasszunk vagy vásároljuk állatoktól származó dolgokat, hanem valóban semmi olyan folyamatot ne támogassunk, ami az állatok kizsákmányolásával jár. Sőt, küzdjünk az állatok jogaiért.

A vallási vegán pedig olyan ember, aki vallása miatt bizonyos étrendi, életmódbeli előírásokat, morális elveket követ és ezért utasít el minden állati eredetű ételt vagy az állatoknak szenvedést okozó folyamatot.

Láthatjuk, hogy míg a vegetarianizmus elsősorban étrend, a veganizmus inkább életmód, életszemlélet. Ha a vegetarianizmus fajtáit egymáshoz képest szemléljük, akkor egyfajta útvonal adódik, ami a vegyes étrendtől a teljesen növényi étrendig vezet. Azonban a teljesen növényi étrendet követőknél, többnyire az életmódváltásukkal egy időben megjelenik a vegánság eszméje is. Magyarul ritka az a „teljesen vegetáriánus”, aki közben nem lesz vegán.

A vegetarianizmus egyes fajtái között inkább mennyiségi eltérések, míg a vegetáriánus és a vegán élet közt viszont egy minőségi ugrás található.

Ritka az, hogy valaki saját akarata nélkül, tudatosság nélkül hagyja el – például kényszerből – az állati eredetű anyagokat. Épp ellenkezőleg: az egyes állati eredetű összetevők elhagyásának oka az, hogy az ember megtudja, hogy azok mit okoznak – egészségügyileg, a gazdaságnak, a társadalomnak, a  Földnek -, illetve mi kellett azok előállításához – az állatok szenvedése, a földterületek kiaknázása, a Föld tönkretétele. Egyre többet tud, azaz egyre tudatosabb lesz. A tudatosság mennyiségi változása egy idő után minőségi változáshoz is vezet. A saját életünket érintő folyamatokra való tudatosság kiterjedhet egy idő után az állatokat, a természetet érintő folyamatokra is.

Szinte elképzelhetetlen, hogy ha egy ember megtudja és felfogja, hogy a húsnak, a tojásnak és a tejtermékeknek valójában milyen egészségügyi hatásai vannak és a vegetáriánus étrend egy teljesen működő alternatívája a vegyes étrendnek, akkor ne váltson vegetáriánus étrendre. Ugyanígy, szinte lehetetlen, hogy ha valaki megtudja és felfogja, hogy milyen mérhetetlen szenvedést jelent az állatok számára, milyen katasztrofális hatású az emberiségnek és a Földnek a vegyes étrend és az állattenyésztés, akkor ne váltson vegán életmódra. Ez csak úgy lehetséges, ha az ember rengeteg erővel igyekszik elnyomni magában azt, amit megtudott.

Bár a vegánság motivációit sem tartják egyenrangúnak, de a vegán életmódon belüli egyes változatok mindegyikének lehetnek hiányosságai, illetve előnyei a többihez képest. Illetve etikai hátterüket tekintve morálisabb vagy kevésbé morális hozzáállást képviselnek. Köztük továbbra is nem annyira mennyiségi, mint minőségi fokozatok érezhetők. Mivel azonban mindegyik jól képviseli a vegánság más-más aspektusát, ezért lehetséges egy olyan vegánság is, ami az összes nézőpontot egyesíti. Ezt nevezhetnénk teljeskörű veganzimusnak”. – Nehéz rá jó szót találni, de kár lenne, a vegán szót tovább csavarni, ahogy szegény Donald Watson kényszerült rá, amikor a vegetáriánus szóból létrehozta a vegánt, hogy egyértelműsítse, a teljes vegetarianizmus definícióját és az etikai alapot is hozzá.

Jelenleg a Földön a vegánokhoz képest, nagyságrenddel több vegetáriánus él. Ez részben azért van így, mert sokan olyan kultúrába születtek, ahol vallási megfontolásból vegetáriánusok – hinduizmus, buddhizmus, adventista keresztények. Másrészt viszont a tudatos életmódváltás eredményeképp, a vegyes étrendről elsőre, legtöbben a vegetáriánus étrendre térnek át. A vegánok nagy része pedig a vegetáriánus étrendről vált egy teljesebb, etikusabb életmódra. Természetesen vannak olyanok is, akik azonnal a vegán életmódra térnek, mégis az előbbi a gyakori. Ennek lélektani okai is vannak. Az étrend nem csak egy fizikai szokás, hanem éveken át fennálló volta miatt a személyiség részévé válik, az ember ragaszkodik kialakult és megszokott étrendjéhez. Ennek alapjai többnyire egészen kicsi korban alakulnak ki és a kötődés – éppen emiatt – nem is tudatos.

Ezért az életmódváltás gyakran nagy pszichés erőt igényel. Ha a változás túl nagy – az illető személyiségét tekintve – akkor ez a pszichében bizonytalanságot, félelmeket, kételyeket szül, aminek következménye gyakran visszaállás az eredeti” étrendre és életmódra. A helyes és tartós életmódváltásnak – furcsa módon – egyfajta biztosítéka a lélek eredendő félelme minden változással szemben. Ennek hatására az ember általában kisebb lépésekkel változtat életmódján és gyakran a szerzett tudása is ennek megfelelően alakul, ahogy fokozatosan megnyílik érdeklődése a eredetitől akár teljesen eltérő ismeretekre is.

Mindezek alapján a vegetarianizmust a vegyes étrend és a vegán étrend között egyfajta átvezetőnek is tekinthetjük. A vegetarianizmus fokozatait pedig lépcsőknek, amelyek fokozatosan elvezetnek a megszokott, átlagos, hagyományos és meglehetősen egészségtelen és etikátlan életviteltől egy morálisabb, egészségesebb, és az egész Föld számára kedvezőbb életmódhoz. Ugyanakkor a túlságosan sok fokozat inkább az ismeretek hiányának eredménye. Nehezen hihető, hogy valakinek akkora lemondást jelentene, hogy például nem ehet egy bizonyos fajta húst. Egy átlagos személyiség változási képességét figyelembe véve a húsfélék fokozatos elhagyása inkább csak egy készülődésnek tekinthető a valós életmódváltás meglépéséig. Ez sem egészségügyileg, sem etikai szempontból nem jelentős, inkább kifogás. Az első valós lépés a mindenfajta húsfélék elhagyása. Nehéz lehet, de megléphető. A tojás elhagyása inkább bizonyos speciális, a hagyományos konyhatechnikában tojást igénylő ételtípusok elhagyását jelenti. Ez a lépés könnyen lehet a hús elhagyásával párhuzamos is. Sokaknál, akik eredményesen és tartósan váltanak életmódot, ezt körülbelül fél évvel követi a tejtermékek elhagyása is. A vegánság etikai szempontból lép tovább innen és olyan ételek és egyéb dolgok elhagyását is igényli, amelyek bár magukban esetleg nem tartalmaznak állati eredetű ételt vagy anyagot, de elkészítésük nem etikus az állatokra nézve.

Az életmódot tekintve az utolsó, mondhatni, már művészi lépés, amikor egyesítjük saját egyedi igényeinket és azt, ami testünknek egészséges, de mindezt úgy tesszük, hogy az a bolygónkon élő összes faj szempontjából a legkönyörületesebb legyen. Röviden amikor ételünk ízlik, egészséges és etikus egyszerre. Életmódunk jól esik, jót tesz és jó mindenki másnak is. Ha nem etikus, akkor nem gondolunk az állatokra, a munkásokra, vagy a Földre és nem vagyunk velük könyörületesek. Ha nem egészséges, saját testünkkel vagyunk könyörtelenek, ha pedig nem ízlik, akkor a saját lelkünkkel. Hála az égnek, létezik ilyen életmód. És ez maga a vegán életmód. Ez minden szempontból megfelelő mindenkinek. A lehetséges hiányosságok a vegánság más-más megközelítéseiből létrejövő szemléletek gyermekbetegségei inkább. Az étrendi vegán elképzelhető, hogy nagy tudatossággal állítja össze étrendjét, követi életmódját. Azaz úgy él, hogy az emberi fajnak megfelelő életmódra törekszik. Ez természetes, ennek ellentéte viszont könyörtelenség és értelmetlen lenne a saját testével szemben. Az etikai vegán az állatok érdekeit tartja elsősorban szem előtt. Ez könnyen kimaradhat az egészségügyi vegán megközelítéséből. Ugyanakkor iszonyatos szenvedést okozunk a tenyésztett állatoknak. Ráadásul úgy, hogy teljes mértékben lehetséges állati eredetű ételek nélkül élni. Ha ez a szempont kimaradna a vegánságból, akkor sok olyan ételt fogyaszthatnánk, ami bár egészséges, vegán, de az állatok számára szenvedést okoz. Az ökológiai vagy a gazdasági vegán szemlélet hatalmas előnye pedig az előzőekkel szemben, hogy kitágítja a felelősséget. Az egészségügyi megközelítés egocentrikus: főleg egy emberre fókuszál, saját magunkra. Az etikai szemléletbe már az állatok is beleférnek. A gazdasági vagy az ökológiai szemlélet viszont az egész emberiséget és az egész Földet magába foglalja. Hátránya lehetne viszont, hogy a globális gondolkodás miatt általános lépéseket akar tenni és bár széles körökben nagy hatású lehet, de túl nagy kompromisszumokat kellene kössön vagy az egyéni szempontokat nem tudná figyelembe venni. A vallási megközelítés nagy előnye az, hogy elképesztő embertömegek születhetnek úgy, hogy már fogantatásuktól vegán étrenden élnek és felnőve egy ilyen szemléletet szívnak magukba. Számos vallás természetes része az együttérzés. Amit nem tanítanak az iskolában, azt a morális hozzáállást sok vallás képviseli, ami egybeesik a vegán elvekkel is.

Donald Watson

Az egyes vegán szemléletek, megközelítések úgy tűnik, kiegészítik egymást. A vegánság egy működő, jól  meghatározott, kidolgozott és bevált életforma. Ha eljutunk a vegyes étrendtől a vegetarianizmus lépcsőin át a növényi étrendig, akkor megtehetjük, hogy megismerkedünk a különböző vegán szemléletekkel. A vegetarianizmus inkább a külső dolgokban igényel változást. A mindenre kiterjedő, „teljeskörű vegánság” pedig a belső szemlélet kitágítását igényli. Mindegyik szempont jogos és hordoz pozitívumokat. Ezek egy egységes, természetes és könyörületes, emberi életmód körvonalait szülik meg, amely remélhetőleg a jövőben az egész emberiség körében elterjedhet. Ahogy Donald Watson, a Brit Vegán Társaság egyik alapítója 1944. november 1-én a „vegán” szóban megálmodta. Számára egyesült az egészségügyi, az etikai és a gazdasági, ökológiai elv. Ez a cikk ennek az álomnak sokadik évfordulóját ünnepli.

Szerző: Kőhegyi Atilla

Vegán?

A vegán szó napjainkra a hétköznapi beszéd részévé vált, de honnan ered és pontosan mit is jelent ez a kifejezés?

Etimológia
A vegan szót Donald Watson állatjogi aktivista alkotta meg 1944-ben, a csak növényi eredetű ételeket fogyasztók elnevezésére, akiket eddig a „tejtermék nélküli vegetáriánus” jelzővel illettek. A vegan kifejezést az angol vegetarian szó első három és utolsó két betűjét összevonva hívta életre, mivel megfogalmazása szerint a vegán életszemlélet a „vegetarianizmussal kezdődik és belőle logikusan következik”. A vegetarian pedig latin gyökerű: egyes források szerint vegetabilis (növényi), más források szerint vegetus (élénk, eleven) szóból származik és a XIX. században terjedt el a húsevést elutasító emberek elnevezéseként. A vegetarian kifejezést Fanny Kemble, angol színésznő nevéhez kötik, aki 1839-ben, az USA-ban, Georgia államban írt erről.

Egy kis történelem
Az állatok megölésével készült táplálékot elutasító, elsősorban növényeket fogyasztó étkezés hosszú ideig nem kapott önálló megnevezést. Ennek oka, hogy vallási-filozófiai meggyőződésből fakadó életvitel része volt, amely szorosan kötődött az erőszakmentesség eszméjéhez. Ezt az életmódot folytatták – a teljesség igénye nélkül – indiai jógik, ó-egyiptomi papok, a perzsa Zarathustra hívei, a buddhizmus, később a zen-buddhizmus követői, híres ókori görög filozófusok, orvosok – Platón, Szókratész, Püthagorasz, Epikurosz, Hippokratész – és tanítványaik. A késő ókori és középkori Európában több szerzetesrend aszketikus okokból a peszketarianizmusnak nevezett étrendet követte, ami korlátozta vagy tiltotta az emlősállatok húsának evését, de a halfogyasztás és hal híján más vízben élő állatok – kagylók, rákok – vagy csigák elfogyasztása megengedett volt, akárcsak a tej vagy a tojás. Ilyen, Magyarországon is tevékenykedő szerzetesrend volt például a bencések. Regulájuk csak betegség esetére engedélyezte a négylábú állatok húsának evését, a hal és a szárnyasok fogyasztását azonban megengedte. A vegetarianizmus a XVI. század végére a kolostorokban is megjelent, Franciaországban a ciszterciták XVII. századi reformmozgalma előírta követői számára a vegetáriánus táplálkozást. A reneszánszban talán legismertebb képviselője a polihisztor Leonardo da Vinci volt. A vegetarianizmus gondolata és gyakorlata az angolszász területeken terjedt el a leginkább. A XVIII. században több kis keresztény gyülekezet érvelt az általuk természetellenesnek kritizált húsevés ellen. Az első vegetáriánus egyesület Londonban alakult meg 1801-ben, amiket hamarosan újabb egyesületek megalakulása követett más angol városokban és európai országokban. Az első modern kori Vegetáriánus Társaság 1847-ben jött létre Angliában, Vegetarian Society néven. A Magyarországi Vegetárius Egyesület (később Magyar Vegetárius Egyesület) 1883-ban kezdte meg működését. A XIX. század elején Percy Bysshe Shelley angol költő volt az etikai vegetarianizmus fő szószólója. Az angol vegetáriánus mozgalom egyik közismert alakja az író George Bernard Shaw volt. Vele egy időben Oroszországban szintén egy világhírű író és filozófus Lev Nyikolajevics Tolsztoj döntött a vegetáriánus életmód mellett. Németországban Eduard Baltzer 1867-ben megalapította a Természetes Életmód Egyesületet, ami vegetáriánus nézeteket képviselt, akárcsak az 1868-as alapítású vegetáriánus klub, amit Gustav Struve és társai hoztak létre Stuttgartban. A XIX. század utolsó harmadában német földön egyre nagyobb teret nyert a vegetarianizmus. Számos egyesületet alapították, és 1892-ben két egyesület létrehozta a Német Vegetariánus Szövetséget (Deutschen Vegetarier-Bund) lipcsei székhellyel. 1893-ban Oranienburgban Éden (Eden) néven vegetáriánus gyümölcstermelő közösség alakult. A vegetarianizmust egészségügyi, szocioökonomikus és állatvédelmi okokra vezették vissza. Jelentős képviselője volt a zeneszerző Richard Wagner is. A XIX. században és a XX. század elején rendszerint ovo-lakto-vegetarianizmusról volt szó ami csak a húsfogyasztást mellőzte, a tej és a tojás megengedett volt; vegánok még csak szórványosan léptek fel. 1908-ban több nemzeti egyesület közreműködésével létrejött a Nemzetközi Vegetáriánus Unió. 1944. november 1-én Donald Watson és hat társa megalapítja a Vegán Társaságot (Vegan Society) Londonban. Az Egyesült Államokban 1948-ban jött létre az első vegán társaság, amit Dr. Catherine Nimmo és Rubin Abramowitz alapított. 1951-ben a brit Vegán Társaság kiterjesztette definícióját a veganizmusról: „az alapelv, hogy az embernek az állatok kizsákmányolása nélkül kellene élnie”. 1994 óta november elseje, a brit Vegán Társaság 1944-es alapítási dátumának napja a Vegán Világnap. Az internet megalakulása után a közösségi oldalakon világszerte jönnek létre vegán szervezetek, mozgalmak tájékoztató videók és fórumok.